A pesszimista ember gyakran hallhatja, hogy legyen már kicsit pozitívabb, mindig nézze az élet napos oldalát, és koncentráljon a jóra. Mondani könnyű, de megtenni vajon miért olyan nehéz?
A pesszimizmus leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az ember hajlamos sokkal inkább egy történés lehetséges negatív kimeneteleire számítani, sokkal inkább, mint a pozitívakra. Vagyis a pesszimista sötéten látja a világot. Most úgy néz ki, hogy kiderült, egy konkrét agyi terület működése felelős ezért.
Szorongva hozott döntések
A tudósok megfigyelték, hogy amikor állatkísérletekben stimulálták a caudate nucleus területét, az állatok sokkal negatívabb döntéseket hoztak, mint serkentés nélkül. Ez a pesszimista döntéshozás pedig egész nap kitartott.
Egy előzetes kutatásban már azonosítottak egy idegi áramkört, amely alapja egy speciális döntéshozó mechanizmusnak, a közeledés-elkerülés konfliktusnak. Ezekben a fajta döntésekben mérlegeljük mind a pozitív, mind a negatív kimeneteli lehetőségeket, ami bizony szorongással jár. A dolog teljesen természetes, hiszen meg kell fontolnunk, hogy egy-egy tettünk milyen hatással lesz a jövőnkre. Ilyen például a házasság, sok időbe kerül sorra venni a lehetséges előnyöket és hátrányokat, de végül döntést hozunk: igen vagy nem.
A kísérletet végző kutatók azt tapasztalták krónikus stressz esetén az állatoknál, hogy a több stressz rendszerint az állatokat a több rizikó-több jutalom döntés felé tereli. Vagyis úgy gondolják, hogy megéri a kockázat.
Az új tanulmányban a kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy tudják-e reprodukálni azt a hatást, ami gyakran megfigyelhető a depressziós, szorongó, vagy rögeszmés-kényszeres zavarban szenvedőknél. Ezek a betegek hajlamosak „rituális” viselkedésmintákat felvenni azért, hogy legyőzzék a negatív gondolataikat, és gyakran nagy hangsúlyt fektetnek egyes döntéseik negatív kimenetelére. Ez a fajta pesszimizmus – feltételezték a kutatók -, befolyásolhatja a közeledés-elkerülés konfliktust is.
Több rizikó, több jutalom?
A kísérletekben a kutatók stimulálták a caudate nucleus területét, miközben az állatoknak jutalmat kínáltak fel (gyümölcslé) párosítva egy kellemetlen ingerrel (levegőfuvallat az arcba). Minden vizsgálatnál, a jutalom aránya a kellemetlenséghez képest más volt, és az állatok választhattak, hogy elfogadják-e ezt vagy sem.
Ez a fajta döntéshozatali mechanizmus igényli a költség-jutalom típusú gondolkozást. HA A JUTALOM magas annyira, hogy megérje a kellemetlenséget, akkor az állatok elfogadják a kockázatot. Na, már most, amikor a kutatók stimulálták a caudate nucleus területét, a költség-jutalom számítások megváltoztak az állatokban, és az állatok nem követték azokat a mintákat, amiket a stimuláció előtt igen. A hatás még másnap is tartott, és csak folyamatosan múlt el.
Az eredmények arra mutatnak, hogy az állatok elkezdték leértékelni a jutalmat, amit korábban még megfelelőnek találtak, és sokkal inkább a negatív hatásra fókuszáltak. Vagyis túlértékelték a költséget a jutalomhoz képest.
A jó hír, hogy ez a megfigyelés elvezetheti a tudósokat újfajta kezelésekhez is, ami esetleg csökkentheti a pesszimista gondolkodási mechanizmust, segítve a betegeket a szorongások leküzdésében.
Azért azt is fontos kihangsúlyozni, hogy képesek vagyunk az agyunkat "újrahuzalozni", erre léteznek hatékony technikák,segítségükkel megváltoztathatjuk a gondolkodásunkat.
Forrás: https://www.sciencedaily.com/releases/2018/08/180809112545.htm
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
