Ha eddig nem tartott ki februárnál tovább az újévi fogadalmad, akkor tudnod kell: nem vagy egyedül. Az emberek 80 százaléka feladja.

Tele van az internet olyan cikkekkel, amelyek arról értekeznek, hogyan valósítsuk meg az újévi fogadalmainkat. X+1 pontba szedik össze a teendőket, amelyek betartásával diadalszekérrel vonulhatunk majd a minket ünneplő tömeg előtt, amiért  lefogytunk, egészségesebben éltünk, leszoktunk valamiről, boldogabbak, jobb munkaerők, jobb barátok, jobb emberek lettünk.  Szó se róla, hasznos ötletek ezek, amelyeket szuper szem előtt tartani. De az az igazság, hogy legtöbbünk szem előtt tartja ezeket a javaslatokat, mégis elbukik. Vajon miért?

Néhány felemelő tipp, amely fontos, de nem nem javít a sikerességi arányon. Az első és legkedvesebb tanácsom a

Higgy magadban!

Nos, azt hiszem, hogy az önismeret, az önbizalom és a kitartás olyan keverékére van szükség ilyenkor, amit nem január elsején fogunk magunkba szívni, hogy aztán újévi fogadalmunk töretlenül robogjon a csodás megvalósítás útján. A hitet önmagunkban mindenképpen érdemes kiépíteni, de nem az újévi fogadalmak megtartásakor fogjuk megszerezni. Hosszú távú cél ez, és bizony előbb adjuk fel az újévi ígéretet, mint hogy megszereznénk azt az önbizalmat, ami a februárnál tovább lendítene minket.

Tegyél többet, mint amennyit gondolkodsz rajta!

Milyen igaz, kiálthatnak most fel sokan. Legfőképp azok, akik nem olvasták a „gondosan tervezd meg, hogyan akarod elérni a célod” jó tanácsot. Való igaz, hogy a tett halála az okoskodás, de az is igaz, hogy lassan járj, tovább érsz, meg hogy ember tervez, Isten végez. A szólásokban és idézetekben az a jó, hogy mindenre találsz valami odavágót, a kérdés csak az, hogy te mit akarsz igazolni magadnak. Szóval itt is arányokról van szó, mert a rövid és hosszú távú célokat igenis meg kell határozni, tudnod kell, hogy miért csinálod, amit csinálsz, és nem csak azt kell tudnod (jó esetben tudod, mert nem valami ködös dolgot találtál ki magadnak, hanem konkrét célt), hogy mit akarsz csinálni. De a nagy tervezgetésben tenni is kell valamit, különben lőttek az újévi fogadalomnak, legalább 80 százalékos eséllyel. Így még mindig ott tartunk, hogy hallunk valami felemelőt, de mindez nem elég ahhoz, hogy helytálljunk.

Láss túl az orrodon!

Minden fogadalmadnak van egy nagyobb perspektívája, amit jó, ha tudatosítasz. A fogyás amellett, hogy jobban nézel ki, egészségesebbé tesz. A rendszeres mozgás, vagy a rossz szokások elhagyása szintúgy. A tanulás kiegyensúlyozottabbá és magabiztosabbá! Ezek a felismerések ugyan nem tesznek kitartóbbá, de azért jól esnek a léleknek.

Szerezz támogatókat!

Ez is fontos szempont, és tényleg működik, ha találsz magad mellé társakat, akikkel együtt dolgozhattok a megvalósításon. Ha vannak barátaid, akik többet akarnak sportolni, meg akarnak tanulni egy új képességet, vagy le akarnak szokni egy káros szenvedélyről, sokkal nagyobb az esélyed a kitartásra, mint egyedül. Az élmények, nehézségek megosztása rendkívül fontos mankó az út során, ahogy a rokonok, barátok megerősítése, biztatása is. De mindez még mindig nem elég…

Kezeld a nehézségeket, ünnepeld a sikert!

A második fele kétségkívül könnyebb, az ünneplés jobban megy, mint a kudarckezelés. Hozzáteszem, hogy sokan nem tudnak örülni az apróbb sikereknek, vagy észre sem veszik azokat, viszont a kudarcokba belesüllyednek, ítélkezőek és túlságosan szigorúak magukkal szemben, ami aztán rövid úton vezet a végső bukáshoz. Érdemes megtalálni a kellő arányokat, felismerni, hogy mit teszünk jól, és min kéne változtatni. De ez sem megy könnyen, inkább nehezen, mert kell hozzá az önismeret, meg a türelem, és a kitartás. Ezeket a képességeket pedig – ha eddig nem dúskáltunk bennük -, nem februárig szedjük össze.

Felejtsd el a „kellene” szót! Használd helyette a „megcsinálom” igét.

Újra felhangozhat a "milyen igaz", de ne ugorj fel a székből, hogy máris írd a listát, mi mindent fogsz tényleg megcsinálni január 2-től. Tény, hogy a „kellene” inkább lehetőséget sugall, mint a valóságot, az is tény, hogy instant bűntudatot gyárthat, és kifogásokat eredményez. Ennek ellenére attól, hogy azt mondod, „megcsinálom”, még mindig nem biztos a siker. Csak annál a 20 százaléknál, akik tényleg meg is csinálják.

Reális célokat állíts fel magadnak!

Ha még sosem futottál, akkor ne a maraton legyen betárazva a kívánságlistán, ha le akarsz fogyni, ne 20 kilót célozz meg tavaszra. Ha szeretnél stresszmentesen élni, akkor ne hidd, hogy a totális belső béke valaha is eljön. Ha pénzt akarsz megtakarítani, akkor a bevételeidhez képest ésszerű havi összeget határozz meg! A sort lehet folytatni, de a lényeg: semmi sem lohasztja annyira a kitartást, mint a tarthatatlan célok.

De akkor mégis mit tegyek?

Jogosan merül fel ez a kérdés.

Nos, pszichológiai kutatások arra jutottak, hogy az egyetlen faktor ami kitartást ad, és hozzásegít az eredményhez hosszú távon, ha

Tádááám!

Lebegjen ez a szemed előtt elsőként, aztán tartsd be a fentebbi tanácsokat is.

Aprócska adalék, hogy az azonnali jutalom növeli a motivációt. Ez a jutalom lehet egy dicséret, a sikeres végrehajtás feletti öröm, egy mosoly, egy finom falat, egy jó könyv, jó szex, jó beszélgetés, bármi és akármi. Kinek mi. De ugye nem kell hozzátennem, hogy ha ledobtál két kilót három hónap alatt egészséges és ínycsiklandó étkezéssel, akkor nem egy 30 szeletes tortával kell ünnepelni… Ésszel éljünk.

Ezért hát azt tanácsolom neked, bármibe is vágnál bele, először próbáld meghatározni:

Szeretned kell azt, amit csinálsz! Csak így tartasz majd ki.