Lehet a Brexitet jó vagy rossz döntésnek gondolni, lehet ezt a véleményt nyomós érvekkel alátámasztani. Lehet jósolni, lehet várakozni, lehet demográfiai, gazdasági, szociológiai, bármilyen oldalról vizsgálni a dolgot, egyet nem lehet: az embereket minősíteni.

Elmondom, miért. Mert ilyen ez a biznisz. Mármint a demokrácia. Aminek leglényege, veleje, esszenciája, hogy az emberek döntéseket hozhatnak. Azoknak, akik nem tudnák, a demokrácia görög eredetű szó, a démosz (nép) és kratein (uralom) szavakból jött létre. Jelentése: népuralom. Alapelve, hogy a társadalom tagjai közötti minden nemű hatalmi kapcsolat azokban gyökerezik, akik engedelmeskednek és nem azokban, akik parancsolnak. Mivel mindenki maga dönti el, hogy engedelmeskedik-e vagy sem, csak akkor fog engedelmeskedni, ha azt előnyösnek ítéli. A demokrácia egyik legmeghatározóbb sajátossága a szólás- és véleményszabadság.

Ergo: az angoloknak joguk volt (akár hülye) döntést hozniuk. Ezért is mondják, hogy a demokrácia drága dolog. Mert nagyon sok a hozzá nem értő, tájékozatlan honfitárs, akik legjobb esetben önös érdekeik mentén, legrosszabb esetben puszta tudatlanságból szavaznak. Annak is megvan az esélye, hogy egyesek azért határoznak igennel, mert jobb lábbal léptek ki az ágyból, vagy azért nemmel, mert fekete macska ment át a létra alatt tegnap éjfélkor. Bármi lehet, mégis van joguk szavazni.

Szóval az emberek lehülyézése helyett talán inkább azon kéne elgondolkozni, hogy nem is kellett volna eljutni eddig a népszavazásig. Nem kellett volna eljutni eddig a kérdésfelvetésig. Nem kellett volna eljutni addig, hogy a probléma ennyire eszkalálódjon.

Lássuk a politikusok felelősségét, a háttérérdekeket, a rövidlátó gondolkodást.

Kell beszélni arról, hogy mit hozhat most a jövő, mik a konklúziók. Már ha akarunk uniót egyáltalán. Most ugyanis nagy a veszélye annak, hogy ez a szép építmény összedől. Lehet egy lábon álldogálni, csak elég nehéz és fárasztó. A britek durva arányú nettó befizetők voltak, és most bizony foghatja a fejét Európa megmaradt része, hogy mi lesz a gazdasággal, mi lesz az uniós pénzekkel, a piaccal. Megjegyzem, ugyanezekért a problémákért az angolok is foghatják a fejüket.

Az európai döntéshozásnak látnia kell, hogy a rendszer túl lassú, túl bürokratikus, és túl rigid. Magyarán, ez így nem fog menni. A problémák szaporábban jönnek, a világ gyorsabb, az idő száguld. Lehet szájtátva bámulni az eseményeket, csak akkor olyan dolgok történnek, mint a Brexit. Lehet keménykedni is, meg magas lóról kijelenteni, hogy kérem szépen ez lesz, meg az lesz, csak akkor exitek sora jöhet. Remélem, most nem a csakazértis politikája jön el, annak már megvan az eredménye.

Ezért is döntő jelentőségű, hogy az unió maradéka beismerje, a balul sikerült bevándorlási politika az egyik magyarázata a Brexitnek. Európai szinten ugyanis eddig nem született megoldás, a tagállamok viszont helyzetüktől függően mindenféle megoldásra kényszerültek. A britek most éppen ilyenre.

Egy ott élő barátnőm mondta, hogy sok angolnak az egész kérdés a muszlimokról szólt. Mást nem is láttak belőle. Csak a m u sz l i m o k a t.

Az alábbi táblázat egyébként csodásan összefoglalja, mi is történt valójában.

50 éves korig az emberek maradni akartak. Az idősebbek kiválni. Szomorú, hogy a döntésük leginkább azoknak az életére hat ki, akik a legtovább élnek a szavazás következményeivel. De hát, ilyen ez a demokrácia.

Lehetne jobbat is? Eddig nem találtak ki olyat. Lehetne ezt jobban is? Teljes bizonyos: IGEN. Konstruktivitással, együttműködéssel, adaptációval. Tisztára, mint a természetben. Mint a valóságban. Őrület. Lehet, hogy nem az unióból kéne kiszállni, hanem abból a látszatvilágból, amiben a vezetőik élnek?