Mivel értetlenül állok a fejlemények előtt, megpróbáltam utánaolvasni néhány engem foglalkoztató kérdésnek.

A cikkben szó lesz

• az elöregedő orvostársadalomról
• az ágykapacitások átrendezéséről
• a betegutakról
• a járulékos veszteségekről
• a háziorvosok helyzetéről
• az alulfinanszírozottságról
• az orvos- és nővérhiányról
• a magyarok általános egészségi állapotáról

Jelentősen csökkentették a beteg-orvos találkozásokat mind az alap-, mind a szakellátási szinten a Covid-19 világjárvány miatt Magyarországon. Emiatt a szakellátásban az összes betegelőjegyzést törölték, csak sürgősségi ellátás van mindenütt a rendelőintézetekben. A szakrendelőkben tizede a betegterhelés, mint a veszélyhelyzet előtt, az előjegyzések törlése miatt.

Ez addig nem okoz nagyobb gondot, amíg valakinek egyszerűbb problémája van. Ha a beteg állapota nem igényel akut ellátást, akkor ez a késedelem vélhetően nem okoz nála a jövőben visszafordíthatatlan károsodást. Elviekben egy fül-, orr, gégész; szemész; sebész egy nagyon aktuális panaszt megnéz, de kérdés, hogy van-e most elég orvosunk, aki megnézzen minket. Miért, csak nem szivárogtak el hirtelen az orvosok? A válasz: nem elszivárogtak, csak idősek, az idősek pedig veszélyeztetett réteg, akik most nem találkozhatnak közvetlenül beteggel. Így történhet meg, hogy vannak olyanok, akiknek például súlyos szívbetegsége vagy akut mellkasi fájdalma van (hogy csak egy problémakört említsek), és nem kapnak időben ellátást. Ők jóval nehezebben jutnak orvoshoz, ismerve a sürgősségi osztályok leterheltségét is. Kanyarodjunk hát oda, hogy

1. Hogy mennek a hétköznapok?

2018-as adatok szerint „az alapellátásban dolgozó orvosok közel fele az 56-65 éves korosztályba tartozott, illetve 14 százalékuk már betöltötte a 65. életévét. Harminc százalékuk pedig túl a nyugdíjkorhatáron gyógyított. A felnőtt háziorvosok esetében ennél is rosszabb a helyzet, az ő átlagéletkoruk 60,3 év. Egy kicsit kedvezőbb a házi gyermekorvosok korfája, ott az átlagéletkor 58 év, de a legnépesebb itt is az 56-65 év közötti korosztály, az orvosok 60 százaléka tartozik ebbe. Ez a statisztika 2020-ra csak romlott.

Tehát az alapellátásban dolgozó orvosok jó része a veszélyeztetett korcsoportba tartozik a Covid-19 világjárványban, ezért (elvileg) közvetlenül nem találkozhatnak beteggel. Mivel ők le vannak tiltva a közvetlen betegellátásról, telefonos szolgálatot vállalhatnak, tanácsadást, gyógyszerfelírást, leletértékelést.

A szakellátásban dolgozó orvosok koreloszlása is megközelítőleg ilyen lehet. A szakorvosok átlagéletkoráról eddig hiába kerestem kimutatást, a szám meghatározása több nehézségbe is ütközik, a miértről itt olvashatsz.

Annyit azonban el lehet mondani, hogy a legtöbb területen ott is idősebb orvosok praktizálnak. Mint mondtam, ők közvetlenül nem találkozhatnak páciensekkel, de a sürgősségi betegellátásban néha muszáj. Ehhez kéne a megfelelő védőruházat, ami igen szűkösen áll rendelkezésre.

2. Mi a helyzet a kórházi ágykapacitás átrendezésével?

A sürgősségi ellátórendszer a járvány előtt is túlterhelt volt. (lsd. Honvéd Kórház). Most a beteg felhívja a háziorvost vagy az ügyeletet, de akut ellátásra és vizsgálatra a betegek zömmel a sürgősségi ambulanciára vannak irányítva.

Emellett a kórházi helyeket is csökkentették. Az OORI főigazgatóját is azért mentették fel, mert nem tudta úgy szélnek ereszteni a betegeket, mint például a Jahn Ferenc Kórház, ahol azt mondták, márpedig szerdáig haza kell vinni a mamát és a papát. Ha nem mennek értük, akkor a megadott címre postázzák hazaküldik őket. Hogyan hat az aktív ágyak 60 százalékának felszabadítása az ellátásra? Hülye kérdés, rosszul. De itt van az egészségügyi dolgozók átcsoportosítása is, ami azért történik, hogy el tudják látni a Korányiban és X+1 helyen az idősotthonból érkező covidos betegeket, aztán majd a többieket is.

Érthetetlen, hogyan fordulhat elő, hogy a kórházi ágyak felszabadítása közben negatív teszteredmény nélkül kerülnek haza a betegek a kórházakból.

Valószínűleg azért, mert jelen pillanatban a rendszerben nincs megfelelő mennyiségű és minőségű rendelkezésre álló vírusteszt, illetve az ehhez kapcsolódó technikai körülmények sem állnak rendelkezésre. Így eshet meg, hogy a közkórházak laborjai csak akkor végzik el a tesztet, ha azt a háziorvos indokoltnak tartja a beteg tünetei és/vagy kontaktusai alapján (Amíg nincsenek tünetek, nincs értelme elvégezni a tesztet) - mondta Müller Cecília még március 2-án. Müller Cecília más nyilatkozataiban is a tömeges tesztelés ellenében(?) foglal állást, de legalábbis nem ösztönöz rá. "a teszt épp az aktuális állapotot tükrözi, a pozitív eredményhez az kell, hogy a vírus már nagy számban jelen legyen a szervezetben. A negatív eredmény így hamis biztonságérzetet is kelthet a betegben, akinek másnap akár tünetei is lehetnek." Ezt március 30-án nyilatkozta. Április 3-án pedig azt, hogy nem szükséges az egész országot tesztelni. A magánúton történt tesztelések eredményeit nem számolják bele a hivatalos adatokba, mert nem tekintik azokat hitelesnek.

3. A betegutak kérdése megoldott már?

Azoknál a betegeknél, akik egyéb oknál fogva kerülnének ellátásra, nem tisztázott, hogy mikor és hová menjenek. Miközben osztályokat átállítanak a koronavírus fertőzöttek ellátására, addig nincs lefektetve pontosan, hogy a nem ilyen irányultságú ellátást igénylő betegeket hová vigyék, mikor, miért és ki.

Nyilván, ha azt mondják, hogy egy osztály ágyainak legalább a hatvan százalékát fel kell szabadítani… Fel tudnak-e venni más okból odakerült betegeket az igények szerint, illetve a maradék ágyakra fel tudják-e venni például azokat a betegeket, akiket a kiürítés miatt orvosi szempontból nem lehet hazaengedni? Kérdés, hogy kik vannak hazaengedhető állapotban? Azt kérték, legyünk toleránsak, ez lenne a megoldás? Sok olyan beteget küldtek otthoni ellátásba, akiket nem lehet szakápoló nélkül gondozni.

4. A nem sürgős műtéteket elhalasztják.

De ugye ki mit nevez sürgősnek? Az, hogy egy csípőprotézist egy fél évvel később ültetnek be, abba nem hal bele a páciens, csak addig is nagyon fáj neki. De vannak olyan sürgősségi műtétek, amiket mindenképpen meg kell csinálni. Elvileg ez is a direktíva. Egy akut vakbélgyulladás, egy kizáródott sérv, kidurrant epehólyag, vesekő, baleseti traumás sérülés ilyen. Kérdés, hogy ez a valóságban a közelmúlt intézkedései nyomán hogyan alakul. Kíváncsian várom a fejleményeket. Hozzáteszem, hogy a diagnosztikai lehetőségek is korlátozottak.

5. Miért ez a nagyívű ágyfelszabadítás? Az eddigi 4 hetes veszélyhelyzet nem hozta meg a várt eredményt, és robbanásra számítanak? Pedig azért ülünk itthon, hogy ne robbanjon be a helyzet. Akkor mire szabadítanak fel? Ott kéne tartanunk, hogy lapítjuk a görbét, akkor miért számítanak rohamra?

Erre az egyetlen válasz, hogy sajnos a kommunikált adatok és a preventív óvintézkedések nem következnek egymásból.

6. Ha ez a helyzet marad, mi lesz az egészségüggyel? Eddig is több hónapos (akár éves) várólisták voltak. Az áldozatok száma a vírusfertőzötteken túl is meg fog emelkedni?

Megfelelő preventív eszközökkel (gumikesztyű, maszk, ruha), az ellátás bizonyos százalékát vissza kéne állítani, hogy járulékos veszteség ne alakuljon ki. Mert ezt így hívják. Járulékos veszteségnek. Megfelelő preventív eszközök azonban nem állnak rendelkezésre.

Ezt a hiányt többen a globalizáció számlájára írják, teljesen friss cikk, hogy "Itthon heteken belül elindul a profi egészségügyi maszkok gyártása Hajdúböszörményben." Heteken belül... Addig azonban hiány van.

Minden egészségügyi dolgozó fokozott kockázatnak van kitéve jelen helyzetben, amit csak tetéz a védőfelszerelések szűkös rendelkezésre állása. 

Tehát a fontos az lenne, hogy az alapellátásban dolgozó orvosok (háziorvosok) a kialakult helyzetben tovább folytassák munkájukat, a valóban ellátást igénylő betegeket továbbküldjék a szakrendelőbe, de megfelelő védőeszközök híján ez a gyakorlatban megvalósíthatatlannak tűnik. Ez a 22-es csapdája.

7. Bajban vannak a háziorvosok?

A háziorvosok szerepét elég régóta próbálják hatékonyabbá tenni. Mindjárt felsorolok néhány intézkedést, előtte azonban elmondom a szubjektív véleményemet: ezek a rendelkezések javarészt azt érték el, hogy a háziorvosi renomé megzuhant. Általános vélekedés lett, hogy a háziorvosok nem olyan jók… Pedig ez az orvoscsoport hatalmas terhet tudna levenni a rendszer válláról. Többségük jó szakember, a szakorvosokkal egy padban ültek az egyetemen. Csak az évek alatt folyamatosan elvették a lehetőségeiket arra, hogy érdemben diagnosztizálhassanak és gyógyíthassanak.

A cél régóta az, hogy a háziorvosok kapuőri szerepet töltsenek be a szakorvosi ellátás felé. Ez a törekvés azonban javarészt kudarcot vallott, sajnos gyakran szükségtelenül utalják be a betegeket szakorvosi ellátásra, illetve kórházba. De MIÉRT?

Ennek több oka is van. Az egyik, hogy akadnak olyan laborvizsgálatok is, amelyeket háziorvosok nem kérhetnek NEAK által támogatott formában. CT ill. MR vizsgálatokat például csak szakorvosi kérésre végeznek a rendszerben, mivel ezek a vizsgálatok nem tartoznak az alap diagnosztika körébe ( mint pl. ultrahang, rtg.). Miért nem tartozhatnak oda?

Pedig ezek az eszközök nagy segítséget jelentenének egy-egy betegség diagnosztizálásához, ráadásul elkerülhető lenne, hogy a beteget szakrendelésre kelljen küldeni, illetve lerövidítené a betegellátást. A megszorítás mit ért el? Nem, nem az önmérsékletet ösztönözte. A „felesleges” laborvizsgálatok száma és ezzel a vizsgálatra való várakozás sem csökkent, helyette a gyakorlatban ez csak annyit jelentett, hogy a háziorvosok a szakorvosokhoz küldték tovább a betegeket. Megjegyzem, adott esetben a negatív lelet is fontos információ.

A 2015-ös „reformok” ellenére a háziorvosi ellátást elsősorban továbbra is fejkvóta illetve költségvetés alapján finanszírozzák. Az elkerülhető kórházi kezelések magas aránya azt mutatja, hogy van még további lehetőség az alapellátás fejlesztésére. (10-11. o.)

8. Az alulfinanszírozottság visszavág

A magyar egészségügyi rendszer alulfinanszírozott, mondta ki az Egészségügyi országprofil 2017-ben. „Az egy főre jutó egészségügyi kiadás a legalacsonyabbak között van az EU-n belül, és csupán az uniós átlag felét teszi ki (Magyarországon 1428 EUR/fő, szemben a 2797 eurós uniós átlaggal). Magyarországon az egészségügyi kiadások csupán kétharmada közkiadás (szemben az EU egészével, ahol ez az arány csaknem 80%-os), így a rendszer nagymértékben a közvetlen, zsebből fizetett lakossági hozzájárulásra támaszkodik. Ebből következően az alacsony jövedelemmel rendelkező háztartások viszonylag magas arányban számolnak be kielégítetlen egészségügyi ellátási szükségletekről, anyagi okok miatt. Ezeknek a háztartásoknak több mint 25%-a szembesül katasztrofális egészségügyi kiadással, és ez az arány magasabb, mint ami az uniós országok többségében megfigyelhető.” (18. o.)

9. Az orvoshiány visszavág

Orvoselvándorlás az Egészségügyi Nyilvántartási és Képzési Központ (ENKK) statisztikái szerint 2016-ban 615 orvos, 162 fogorvos, 33 gyógyszerész és 582 szakdolgozó részére állítottak ki az egészségügyi szakképesítésük külföldön történő elismeréséhez hatósági bizonyítványt.

Az orvoshiány az alapellátást és a szakellátást is egyformán érinti.

Kásler Miklós, az emberi erőforrás miniszter ugyan 2019 júliusában arról beszélt, hogy "csökkent a külföldön munkát vállaló orvosok száma, a 2010-ig tapasztalható kedvezőtlen trend mára megfordult", mégis megtörténhet, hogy egyetlen érsebész halála instabil helyzetet teremt az akut érbetegek ellátásában. Ezt a helyzetet az elöregedő orvostársadalom és az orvoselvándorlás együttes hatása okozza.

Kásler arról is beszélt, hogy többen végeznek ezeken a területeken, "ám hiába kerül ki egyre több orvos és különösen egyre több nővér az iskolapadból, a számuk valahogy mégsem nő. Az OECD szerint itthon 2017-ben másfélszer annyi orvos, és majdnem kétszer annyi nővér végzett, mint 2009-ben, eközben azonban a szakmában dolgozók száma nem nőtt érdemben."

Egyébként az egészségügyi dolgozók nemzetközi összevetésben alacsony száma nem csak magyar sajátosság, a kelet-közép európai régióban szinte mindenhol jellemző. A trendnek sok oka van, de az elvándorlás biztosan jelentős szerepet játszik benne.

Egyszóval kevés az orvos, ennek ellenére Kásler Miklós miniszter 

Aneszteziológusokat toboroz a határon túli munkára.

10. Prevenció, egészségmegőrzés, hozzáférés?

A végére hagytam a legfontosabbat, mégpedig a magyar lakosság általános egészségi állapotát, ami még mindig messze elmarad szinte valamennyi egészségmutató tekintetében az Európai Unió más országaitól. A betegségek gyakoribb előfordulása és a kimagasló halandóság miatt a magyarok rosszabb minőségű és rövidebb életre számíthatnak nemcsak a korábbi uniós országok, hanem a velünk együtt csatlakozott Visegrádi országokhoz viszonyítva is.

Állítólag a prevenció fókuszú szemléletváltozást igyekeznek erősíteni már az orvosképzés során. „A nemrégiben módosított curriculum is az egészséget állította a középpontba, ennek értelmében tantárgyként vezetik be a hallgatók számára a mindennapi testnevelést – mondta 2019-ben egy konferencián a SOTE rektora, dr. Merkely Béla.”

Ez remek hír, mert az életmóddal összefüggő kockázati tényezők felelnek a halálozások feléért Magyarországon.

A szív- és érrendszeri betegségekre visszavezethető elhalálozások sokkal gyakoribbak voltak Magyarországon, mint a legtöbb uniós országban. A becslések szerint Magyarországon a halálozások fele egészség-magatartásbeli kockázati tényezőknek tulajdonítható:

• helytelen táplálkozás
• dohányzás
• alkoholfogyasztás
• kevés testmozgás (IHME, 2018).

Ez az arány jóval magasabb a százalékos uniós értéknél.

2017-ben az összes halálozás mintegy 28 százaléka (34 000) volt betudható az étrenddel összefüggő kockázatoknak (ideértve a csekély mértékű gyümölcs- és zöldségfogyasztást, valamint a magas só- és cukorfogyasztást), ami tíz százalékponttal magasabb, mint az uniós átlag. A dohányzás, ideértve az aktív és passzív dohányzást, az összes haláleset 21 százalékában (több mint 25 500) játszott szerepet a becslések szerint, megközelítőleg 10 százalék (12 000) volt az alkoholfogyasztásnak, (ami az egyik legmagasabb az EU-ban) és 4 százalék (4500) a kevés testmozgásnak tulajdonítható.

A megelőzés feltételeit meg is kell teremteni. Jelen pillanatban ezeket a problémákat kéne megfelelően feltárni, kezelni. A világjárvány következtében kialakult helyzet talán a legjobb időpont a koncepciók felülvizsgálatára és az egészségügyi stratégia újragondolására.