Akkor kezdtem el gyanakodni, hogy függő vagyok, amikor többször vibrálást éreztem a zsebemben, és amikor elővettem, néma volt. Szerintem érted ezt a mondatot, akkor is, ha nincs benne a telefon szó. Szerintem veled is előfordult ilyen.

Szerintem van olyan ismerősöd, nem is egy, aki a húsvéti időszakban közösségi média-látogatásmegvonással böjtölt. Biztosan tudsz olyanról, aki kiírta az üzenő falára, hogy nem lesz egy darabig, és mindenki nyugodjon meg, mert azért telefonon és emailben elérhető. Hallottál olyanról, aki arról panaszkodik, hogy le kéne szoknia a folyamatos telefonnézegetésről, mert azt érzi, hogy ez a szokás irányítja.

Ezek jelek arra, hogy függünk, és a figyelmesebbje látja, érzi is.

Egy új kutatásban a San Fransiscói egyetem szakemberei arra jutottak, hogy az okostelefonok túlzott mértékű használata pontosan olyan, mint a drogfüggőség. És ez a kijelentésük nem irodalmi hasonlat, hanem a kőkemény valóság.

Ez a fajta függőség neurológiai kapcsolódásokat hoz létre az agyban, amelyek hasonlóak ahhoz az érzethez, amiről azok az opioid függők számoltak be, akik az Oxycontin nevű fájdalomcsillapítóra kattantak rá – mondta el kutatásuk összegzésében Erik Peper, a San Fransisco Egyetem egészségnevelési részlegének professzora.

Arról már nem is kell beszélni, hogy a social média technológia milyen negatív hatásokkal bír a szociális kapcsolatokra. Egy kutatásban, amiben 135 egyetemi diák vett részt, a kutatók azt találták, hogy az okostelefon használók sokkal kifejezettebben érzik az elszigeteltséget, a depressziót és a nyugtalanságot. Ezek a diákok egyébként folyamatosan „multitaszkoltak”, vagyis egyszerre több feladatot végeztek tanulóidejükben (telefonozás, zenehallgatás): ami rettentően fárasztó és kimerítő, nem is beszélve a hatékonyságcsökkenésről.

Erik Peper, és kutatótársa, Richard Harvey leszögezték, hogy a digitális függőség nem a felhasználó hibája, hiszen az iparág alapvető érdeke a profitnövelés, amiért mindent meg is tesz. A különböző figyelmeztető jelzések, a hangok, a vibrálás mind-mind arra vezetnek rá, hogy azonnal ellenőrizzünk, kapcsolódjunk, amivel nem naprakészek vagy percrekészek leszünk, hanem éppen ellenkezőleg, kiesünk abból a folyamatból, amiben éppen benne vagyunk a való világban. Egyes elméletek szerint az emberi agynak minimum 15 percre van szüksége, hogy visszaálljon fókuszált állapotába, hogy újra el tudjunk mélyedni a feladatunkban.

Meg merem kockáztatni, ha ez a 15 perc igaz, akkor nagyon kevés ember tud manapság elmélyülni bármiben.

A szakemberek szerint nincs ok a pánikra (szerintem van), hiszen ahogy képesek vagyunk magunkat arra trenírozni, hogy kevesebb cukrot együnk, vagy hogy felhagyjunk a dohányzással, így az okostelefon használatot is kordában lehet tartani.

Ennek első lépcsője, hogy tudatosítjuk magunkban: ez a technológia arra törekszik, hogy manipulálja a belső biológiai vészreakcióinkat. Peper szerint, ha kikapcsolod az értesítőhangokat, és a közösségi médiát meghatározott időszakban és időkerettel használod, már sokat tettél magadért.

Kreatív tippek:

Baráti összejövetelen tegyétek a telefonjaitokat az asztal közepére, és aki először nyúl a telefonjáért, az fizessen egy kört mindenkinek.

Határozd el, hogy a hét egy napján nem mész fel semmilyen közösségi oldalra. Ha sikerül a megvonás, vegyél magadnak egy szelet sütit, vagy bármilyen apróságot, ami örömet okoz.

Menj el úgy sétálni, hogy otthon hagyod a telefonodat. Durva élmény lesz.

Próbáld meg, hogy a szöveges üzenetek helyett telefonálsz. Használd a hangod. Eleinte megdöbbentő, de később rájössz, hogy sokkal gyorsabb, egyszerűbb és hatékonyabb.

Használj olyan applikációt, ami megmutatja, hogy hányszor csekkolod a telefonodat. Ha olyan számot kapsz, amit szégyellsz elmondani másoknak, itt az ideje elvonóra menni…

Alakíts ki magadnak szabályokat, meddig és hányszor kattansz rá a netre. Kis odafigyeléssel megállapíthatod, hogy a telefonhasználatod milyen időszakokban okoz neked hátrányt, és akkor, voila, ne használd!

Készíts listát a sürgős teendőkről, és addig ne netezz, amíg azok nincsenek készen.

Nyírd ki a jelzéseket!

Vigyél magaddal könyvet, vagy magazint!

Némítsd le a telefonodat evés közben, és rakd be a táskádba. Egyrészt bunkóság az asztalra rakni, másrészt így kevésbé akarod majd nézegetni. (Azért szólok, hogy a kezdeti időszakban más sem jár majd a fejedben, mint hogy a kezedbe fogd…)

Merj bámészkodni! Észrevettem, hogy vannak emberek, akik egy-egy üresjáratukban azonnal előkapják a telefonjukat. Manapság nem bámészkodunk, nem bambulunk csak úgy (pedig ez a szemnek például rettentően pihentető), hanem megagyorsasággal pörgetjük a hírfolyamunkat. Nem adunk magunknak időt arra, hogy ellegyünk a saját gondolatainkkal, érzéseinkkel. Vajon a lelki feldolgozó folyamatok hogyan és miként tudnak működni bennünk? Hát, lehet, hogy sehogy.

Nem, a WC-re se vidd magaddal! Mondjuk ennek gyakorlati oka is van, a fajanszon való sok üldögélés nagyon sokat tesz az aranyér kialakulásáért. Szóval tegyél jót a záróizmaiddal, és ücsörögj keveset a budiban.

A hálószoba is tiltólistás terület. Se pihenni, se intimkedni nem lehet tőle. A feng shui szakértők szerintem egyenesen zokognak, ha tudomást szereznek arról, hogy valaki a telefonjával alszik.

Alapvető emberi jogod, hogy legyen telefonod, és oda vidd ahová akarod? Igen. Javaslom, mégse tedd meg magaddal, hogy elviszed a munkahelyi megbeszélésre, vagy az órádra. Legyél jelen.

(Forrás: https://www.sciencedaily.com/releases/2018/04/180411161316.htm)