Havonta egyszer érkezik hozzánk a szelektív hulladékgyűjtő autó. Ez idő alatt annyi műanyag gyűlik össze, ami kétszer töltené meg a kukát. Pedig odafigyelünk arra, hogy ha lehet, ne vegyünk plasztikot. Elképzelni sem tudom, a mi 4 fős háztartásunk mennyit termelhetett ebből a több száz év alatt lebomló anyagból. De egy kutatás most rávilágít a probléma nagyságára.
A Gerorgia Egyetem, a California Egyetem, a Santa Barbara és Tengertudományi Társulat kutatóinak csapata által vezetett felmérés az első globális kutatás, ami a valaha gyártott műanyagok gyártásával, felhasználásával és sorsával foglalkozik.
A kutatók arra jutottak, hogy 2015-ig az ember 8.3 milliárd tonna plasztikot hozott létre, ebből 6.3 millió tonna már hulladék. Ennek az elképesztően hatalmas mennyiségnek csupán 9, azaz kilenc százalékát hasznosították újra, 12 százalékát elégették, 79 százaléka a hulladéklerakókban és a természetben halmozódik.
Ha a mostani trend folytatódik, megközelítőleg 12 millió tonna műanyag hulladék kerül 2050-re a telepekre és a környezetünkbe. 12 millió tonna durván 35.000-szer nehezebb, mint az Empire State Building.
A legtöbb műanyag biológiailag nem bomlik le, ezért évszázadokig vagy évezredekig az emberiséggel élnek majd – hívta fel a figyelmet Jenna Jambeck, a tanulmány társszerzője, a Gerorgia Egyetem mérnökprofesszora. Becsléseink nagymértékben alátámasztják annak szükségességét, hogy újragondoljuk az anyaghasználati szokásainkat és a hulladékkezelési gyakorlatainkat – mondta.
A tudósok által összeállított termelési statisztikák szerint a műanyag globális gyártása az 1950-es években 2 millió tonnáról 2015-re 400 millió tonnára emelkedett, túlszárnyalva a legtöbb ember alkotta anyagot. Kivétel az építőiparban széles körben alkalmazott acél és cement például.
De amíg az acél és a cement olyan anyagok, amik beépítve évtizedekig a szolgálatunkban állnak, a műanyag legnagyobb felhasználási területe a csomagolás, amit a legtöbb esetben egyszer használatos. Sajnos az összes műanyag fele hulladék lesz négy vagy kevesebb évnyi használat után – mutatott rá Roland Geyer, a Kalifornia Egyetemről.
Fontos tudni, hogy a műanyaggyártás léptéke nem mutat csökkenést. Az 1950 óta gyártott műanyag mennyiség közel felét az elmúlt 13 évben gyártották.
A fenntartható alapanyag-gyártás menedzsmentjének alapjait próbáljuk megteremteni – mondta Geyer. Egyszerűen szólva, nem tudod irányítani, amit nem mérsz fel. Hisszük, hogy számításaink nyilvánosságra hozatala után a politikai tárgyalások megalapozottabbak és tényalapúak lesznek a kérdésben – tette hozzá Geyer.
Ugyanez a csapat a Science magazinban 2015-ben publikált egy kutatást, amely kiszámította a tengerekbe kerülő műanyag hulladék mennyiségét, amit 2010-ban 8 millió tonnára becsültek.
Vannak emberek, akik még emlékeznek, milyen volt a világ műanyag nélkül. Az a világ elmúlt, és most már egy lépést sem tehetünk anélkül, hogy a műanyaghulladék valamilyen formában ne kerülne elénk – mondta Geyer. A kutatók figyelmeztetnek, nem arra törekednek, hogy teljesen eltűnjön a kereskedelemből a műanyag, ehelyett a használat sokkal kritikusabb ellenőrzésére lenne szükség.
Vannak olyan területek, ahol a műanyag nélkülözhetetlen, főként olyan termékeknél, amelyeket tartósságra terveztek - hangsúlyozta a kutatás társszerzője, Kara Lavender Law. De azt gondolom, hogy szükséges a gondos mérlegelés, és el kell döntenünk, mikor van értelme, és mikor nincs a műanyag-használatnak.
forrás: https://www.sciencedaily.com/releases/2017/07/170719140939.htm
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
