Szabad akarat

Ha tisztán a tudomány oldaláról közelítünk, akkor NINCS ilyen. Ugyanis a szabad akarat azt jelentené, hogy külső tényezőktől függetlenül döntünk, ami pedig lehetetlen, és ezt már nagyon korán megtanulhattuk az iskolában. Köszönjük, Newton!

Azt azért hozzá kell tennünk, hogy számtalan híres pszichoanalitikus is erre a következtetésre jutott, például Freud és Skinner is. Azt tartották, hogy a viselkedést az egyénen belüli vagy kívüli hatások okozzák, ami Newton törvényével is összhangban áll.

Modernül sem jobb

Sajnos a neurológusok és a genetikusok sem szolgálhatnak jobb hírekkel. Igen részletes és beható vizsgálataikkal bármilyen mélyre is ástak az emberben, nem találtak „főnököt”, irányító központot, ahol a szabad akarat döntései születnének. Sőt mi több, a genetikusok még arra is találtak bizonyítékokat, hogy számos pszichológiai élményünk összefüggésben áll a gének interakcióival, vagyis örököltük a mintáink egy részét.

Önvédelem

Az elhárító mechanizmusok olyan tudattalan lelki működések, amelyek igyekeznek megakadályozni, hogy az „én” sérüljön. Abba most ne is menjünk bele, hogy egyáltalán tudjuk-e érzékelni a valóságot, vagy csak az agyunk találgat.

Az elhárító mechanizmusokat (tagadás, regresszió, intellektualizáció, hogy csak néhányat említsünk) aszerint kategorizálják, hogy mennyire primitívek. Minél egyszerűbb egy ilyen dolog, annál kevésbé segíti az egyént hosszú távon. Rövidtávú megoldásként persze remekül működhetnek, ezért elég közkedveltek. (A gyerekek körében IS).

3 közkedvelt önámítás

1. Sokkal szebb képet festünk magunkról, mint a valóság
2. Azt hisszük, hogy sokkal nagyobb mértékben irányítjuk az életünket
3. Azt hisszük, hogy a jövő sokkal jobb lesz, mint ami a jelen tényeiből következtethető

Kontrollált hallucináció: a valóság

Ha abból indulunk ki, hogy az agy „találgat”, vagyis a beérkező jelekből a számára legvalószínűbb jelentést veszi ki, akkor kimondhatjuk, hogy a valóságérzékelésünk hallucináció. A kérdés csak az, hogy ez a hallucináció közmegegyezésen alapszik-e, mert ha igen, akkor valóságnak hívjuk.

Itt el is érkezünk az „én” érzékeléshez. Legtöbbünknek egy folyamatos élménye van önmagáról, időben és térben elhelyezve. De ez is csalóka, ezt a gumikéz kísérlet gyönyörűen szemlélteti.

 Felelős vagy ezek után?

Az ember nagyon szeretné hinni, hogy van szabad akarata. De ha nincs, akkor simán feltesszük a kezünket és azt mondjuk, nem vagyunk felelősek? Nem… Ugyanis lehet mérlegelni is. Ez is benne van az ember eszköztárában. A gondolkodás, az együttműködés, a lehetséges kimenetelek mérlegelése.

Emellett gondoljunk arra, hogy az együttélést a különböző kultúrák mind-mind igyekeznek szabályozni (10 parancsolat, ahimsa), a bennük élők pedig igyekeznek ehhez igazodni. Így minden embernek vannak olyan fogódzói, amelyekhez automatikusan idomulhat.

Kérdés, hogy ha elismerjük, nincs szabad akarat, az mennyiben befolyásolná az emberi viselkedést? Anarchiához vezetne, vagy egy mély elfogadáshoz, amelyben elismerjük, hogy különféle behatások irányítják cselekedeteinket.

Számít, hogy nincs?

A forradalom alapjai, a mozgatórugók meddig nyúlnak vissza a történelemben? Hány darabból áll a kirakós, aminek a vége egy szabadságharc?

Petőfi, és a márciusi ifjak, Kossuth, az Osztrák Császárság, valamint a forradalom és szabadságharc minden szereplője azt tette, amit tennie kellett. És az történt, aminek történnie kellett. De az energia nem elveszett, csak átalakult, és ha ezt szem előtt tartjuk, akkor már pusztán az a kérdés, mekkora hatása lehet például az 1848-49-es forradalom és szabadságharcnak a jelenkor eseményeire...