Sportolni jó, sportolni egészséges. Ezt mindenki tudja. Mégsem mozgunk. És aki mozog, az sokszor hibásan teszi, ami még többet is árthat, mint amennyit használ.

Egy friss közvéleménykutatás szerint a magyar embereknek csupán 33 százaléka mozog rendszeresen, ebből pedig 11 százalék vallja, hogy örömét leli a mozgásban. Aki pedig nem szereti, az abbahagyja. Pedig a testmozgás az egyik legjelentősebb preventív erővel bíró egészségmegtartási tényező.

Másokra sem mutogathatunk

Az uniós eredmények is lesújtóak. A fizikai aktivitás és a sport témakörében 2017-ben folytatott Eurobarometer összegzés szerint hiába egyre erőteljesebb a mozgás és a sport fontosságának promóciója, az európaiak mégsem mozognak. 2009-ben a fizikai inaktivitást már aggasztóan magasnak mérték, azóta azoknak a száma, akik sosem mozognak, vagy nagyon keveset mozognak, még nőtt is! 2009-ben 39 százalékról a 2013-as 43 százalékra, 2017-re pedig 46 százalékra.

Magyar trend, magyar sport

A magyar lakosság kicsivel több, mint 40 százaléka egyáltalán nem sportol! Az emberek 20 százaléka sétál hetente legalább négyszer tíz percet, vagy ennél többet, többnyire a munkahely vagy az iskola felé.

Magyarországon, az uniós polgárokhoz képest kevesen szeretnek a szabadban sportolni, vagy kimozdulni (17 százalék), viszont preferáljuk az otthoni mozgást, a válaszadók 69 százaléka inkább otthon mozog, már ha feláll a karosszékből.

Jó az otthoni sportolás?

Jobb, mintha nem mozognál! De, és itt jön egy hatalmas DE, jól mozogni tudni kell, ezért ha otthon próbálkozol, akkor is tanuld meg, hogyan kell helyesen mozogni, konzultálj szakemberrel, vegyél részt egy tanfolyamon, és ha megérted, hogy mit hogyan érdemes csinálni, akkor építsd ki a saját gyakorlásodat. Minden mozgásformának vannak szabályai, minden mozdulatot lehet helyesen és helytelenül kivitelezni, egyáltalán nem mindegy, hogyan csinálod.

Azt például tudtad, hogy:

- minden mozgás előtt be kell melegíteni?

- az ízületek átmozgatása kihagyhatatlan?

- az izmok nyújtása rengeteg más pozitív hatás mellett még a stresszt is csökkenti?

- a lábak keringésének helyreállítása mennyire fontos?

- a gerinc átmozgatása és nyújtás nélkül ne fejezd be a mozgást?

Milyen a jó fájdalom?

Gyakran hallhatod azt a tanácsot sportolás közben is, hogy lépj túl a határaidon. Én erre azt mondom neked, hogy ne tedd! Legalábbis akkor ne, ha a határátlépés azt jelenti, hogy belefeszülsz egy adott mozdulatba, és moccani sem tudsz. Látok olyan videókat, amikor nyújtás közben ordítanak az emberek, valaki pedig szorgalmasan préseli őket lefelé, még tovább.

Nos, ez az, ami biztosan nem azt az eredményt hozza, amit el szeretnél érni. A határok maguktól tágulnak, mégpedig úgy, ha elmész addig, és ott türelmesen vársz.

Vársz, de mégis mire?

Fontos megérteni és megérezni, hogy a fájdalomnak vannak szintjei. Ez a testtudat fontos része. A tapasztalat szerint sokan definiálnak fájdalomként olyan testérzetet is, ami még átlélegezhető. A fájdalomküszöb egyéni, így a legjobb tanács, hogy addig érdemes elmenni a nyújtással, amíg az ízületet tudod mozgatni és képes vagy átlélegezni a folyamatot (ha bennakad a levegő, akkor messzire mentél). Azon túl ne menj, sérüléssel járhat. Ott a határ. Példának persze fel lehet hozni orosz, kínai sportolókat, akik láthatóan szenvednek, miközben az edzőjük beletolja őket egy-egy mozdulatba. Erre azt mondom, hogy ilyen a versenysport. Sajnos. Te az egészségedért, a fizikai aktivitásod megőrzéséért mozogsz.

Miért kell nyújtani?

Fontos azt is megérteni, hogy a mozgásterjedelem megőrzése fontos az egészség szempontjából. Minden szöveti struktúra fejlődésének és regenerációjának megvan a saját specifikus funkcionális ingere. A csontnak a terhelés, az inaknak és szalagoknak a feszítés, az izmoknak pedig az összehúzódás. Ha nem mozgunk, hiányzik a megfelelő inger, akkor pedig a struktúrák sorvadnak, degenerálódnak. És jön a fájdalom, először akut formában, majd krónikusan.

Jó tanács nélkül egy tapodtat sem

Ahogy ebből a cikkből is kiderül, ha nem szeretsz valamit csinálni, akkor nem fogod csinálni. Az eredményekhez szükség van a kedvedre. Nekem mindig az lebegett a szemem előtt, hogy a saját képességeimet fejlesszem. Nem az hajtott előre az úton, hogy úgy mozogjak, mint Jason Nemer, vagy Iyengar. Érzem a saját határaimat, és azt próbálom minden gyakorlásnál egy kicsit meghaladni. És nem baj, ha nem sikerül. Megengedem magamnak a "kudarcot" is, mert tudom, az is csak pillanatnyi állapot. Holnap, vagy a következő gyakorlásnál majd sikerül. És itt válik nagyon fontossá a mozgás egyik alappillére: a JÁTÉK!